Ősi galandféreg

Ellenőrző kérdések a Az ektoderma és entoderma közötti teret azonban a mezodermából származó parenchyma és az izomsejtek teljesen kitöltik. Testüregük nincs. Testük kétoldalian részarányos. Az aktív úszás, a mászás az érzékszervek, fejlettebb idegrendszer, koordináció létrejöttét feltételezi.

Ezek a szervek az elkülönült feji végen találhatók, hiszen ez a testrész találkozik legelőször a környezet ingereivel. A feji vég, az agydúc kialakulása nagy evolúciós lépést jelent. A parazitafajok kültakarója speciális felépítésű tegumentumot alkot, amely védelmet jelent a gazdaállat emésztőnedveivel szemben is.

Bélcsatornájuk kétszakaszos, elágazó, de egyes parazitáknál hiányozhat. Nincs elkülönült légzési és keringési szervrendszerük.

Kiválasztószervük elővesécske típusú.

A fajok többsége hímnős, az ivarszervek igen jól differenciáltak. A parazita fajok posztembrionális fejlődése közvetett, gyakran több lárvaállapoton keresztül, akár több köztigazdával is fejlődhetnek. Közel 18 fajuk ismert.

Vannak közöttük szabadon élők és paraziták is. A parazita fajok növényi vagy állati kártevők lehetnek. Az emberben is számos laposféreg élhet. A laposférgeknek a csalánozókkal való közeli rokonságát testfelépítésük több bélyege is tükrözi.

Egyes vonásaik, így például a mezodermális parenchima megléte viszont sokkal fejlettebb tulajdonság. Néhány laposféregnél azonban — jól felismerhetően — a csalánozóknál jellemző izomsejtstruktúra, a hámizomsejt-típus fordul ősi galandféreg.

Fonálférgek

Ennek a sejtnek egyik része a plazma nagy részét és a sejtmagot tartalmazza, míg a másik, megnyúlt része az összehúzódásra képes fibrillumokat foglalja magába. A laposférgek evolúciós kapcsolataira, származására nézve több elképzelés is van.

Ez a tartalom a Sensiseeds eredeti cikkének fordítása. Minden jog fenntartva az szerző k részéről. Parazitaférgek Hátborzongató, rémálomba illő csúszómászók…a parazitaférgek világszerte kétmilliárd embert fertőznek meg, és széles körű egészségkárosodást okoznak, különösen a fejlődő országokban.

Sok csillót viselő sejtjeik, a petesejtjük spirális barázdálódása azt jelzi, hogy a kétoldalian részarányos testfelépítésű állatok fejlődési szintjének nem a legalsó lépcsőfokán állnak. Egyes elképzelések szerint a laposférgek ősei testüreg nélküliek voltak, és bélcsatornájuk fejletlen volt, tehát ezek a tulajdonságaik elsődleges bélyegek.

Bejegyzés navigáció

Mivel van egy olyan gyűrűsféreg csoport, amelynek testfelépítése számos vonásban a laposférgekére emlékeztet, elképzelhető az is, hogy a laposférgek a testüreggel rendelkező állatokból vezethetők le, amennyiben a testüregnélküliségük csak másodlagos, leegyszerűsödési folyamat eredménye.

Így a laposférgek egy olyan oldalágnak tekinthetők, melyek speciális ősi galandféreg kialakulása során elvesztették testüregüket. A laposférgek testhosszúsága a milliméterestől a több méteresig terjedhet. Hát-hasi irányban lapított testük alakja lehet karcsú, széles levél vagy szalag formájú. A törzsbe tartozó fajoknál speciális, különleges szervek, testfelépítési formák alakultak ki.

A parazita életmód a laposférgek többségénél specializált adaptációhoz vezetett. Testükön szívókák, tapadókorongok és rögzítőhorgok alakultak ki. Ezek szolgálnak a megkapaszkodásra.

Magyarra átültette és kibővítette: Dr. Kotlán Sándor. Általánosan elfogadott nézet szerint a galandférgek a mételyektől származtak le, amit egyebeken kívül az a körülmény is igazolni látszik, hogy a galandférgek egy kis csoportja Cestodaria különleges bélyegei alapján valóban mételyek és galandférgek közt átmeneti, összekötő kapocsnak tekinthető. A galandférgek összes ismert fajai kivétel nélkül, épúgy mint a mételyek, élősködő életmódot folytatnak.

A fajok egy része nem rendelkezik bélcsatornával. Amelyeknél van, ott csak előbélre és középbélre tagolt, különböző mértékben elágazó 4. A bélcső falát egyrétegű hengerhám alkotja. Elkülönült légzőszervük nincs, így a test belső elhelyezkedésű sejtjeinek ellátása kritikus tényező.

Ennek megfelelően a legtöbb laposféreg kis testű, vagy ha nagyobb is, a test erősen lapított. Keringési szervrendszerük nincs, a parenchimaállomány sejtközötti folyadékának — a test mozgása révén létrejövő — áramlása alkalmas bizonyos anyagok szervezeten belüli szétosztására, szállítására.

Valamennyi faj kiválasztószervei az elővesécskék protonephridiumamelyek elvezető csőrendszerük felépítésében, ősi galandféreg kivezető pórus helyzetében mutatnak eltérést az egyes fajoknál 4. Ez a rendszer elsősorban az ozmoregulációban tölt be fontos szerepet, kiválasztó funkciója másodlagos. Az anyagcsere végtermékeit, például az ammóniát főleg a testfalon át, ősi galandféreg távolítják el.

Idegrendszerük központja a feji végben lévő idegsejt-tömörülés, illetve a fejlettebbeknél általában kétlebenyű agydúc. Innen a kezdetlegesebb testfelépítésűeknél számos hosszanti idegtörzs indul ki, míg a fejlettebbeknél ezek száma csökken. A laposférgeknél unipoláris, bipoláris, multipoláris idegsejtek egyaránt előfordulnak.

Érzékszerveik fejletlenek, általában csak a mechano- és kemoreceptorok fordulnak elő.

Laposférgek

A szabadon élő fajoknak és egyes ektoparazitáknak látószervei lehetnek. Az örvényférgek és egyes ektoparazita fajok látószervei pigmentkehely típusúak. Ez a szem elsődlegesen a fény erősségét és irányát képes érzékelni. A parazita fajok látószervei általában igen gyengén fejlettek, gyakran csak egy receptorsejtből állnak.

A kemoreceptoroknak fontos szerepük van a gazdaállat, illetve a megfelelő táplálék azonosításában. A mechanoreceptorok általában a testfelszínen elszórtan találhatók, de ősi galandféreg a feji végen vagy parazita fajoknál a rögzítőszerveken. A receptorsejtekhez többnyire érzékelőserték kapcsolódnak, melyek a testfelszínről nyúlnak ki.

A galandférgeknek általában nincsenek specializált érzéksejtjeik. Az ingereket szabad idegvégződések veszik fel. A ősi galandféreg faj hímnős. Az ivarszerveik jól fejlettek, sokszor igen bonyolult felépítésűek Ivarszerveik általában hasonlók, de egyes csoportokban, fajokban a petefészkek és herék száma, az egyes szakaszok alakja változhat, vagy a járulékos részek hiányozhatnak. A hím ivarszervrendszer lebenyezett, páratlan vagy páros heréből testisa kivezető csövekből ősi galandféreg efferensa gyűjtő szerepű ondóvezetőből ductus deferens áll.

Fonálférgek – Wikipédia

A közös ondóvezetőn páratlan ondóhólyag vesicula seminalis is lehet. A hím ivarszerv végső szakaszát magába foglaló párzótáskában cirrusz-zsák az ondóhólyag végéhez még járulékos mirigy prostata is kapcsolódhat.

A cirrusz-zsák vége az ivarnyíláson át kitolható párzószerv cirrus szerepét is betölti. Az ondókilövelő járat ductus ejaculatorius a párzószervben húzódik. Utóbbi gyakran a női ivarszerv kivezető járatával együtt a közös ősi galandféreg atrium genitaleivarnyíláson át érintkezik a külvilággal. A női ivarkészülék része a páros vagy páratlan, kerekded, ősi galandféreg elágazó petefészek ovarium. A petevezetőhöz oviductusvagy utolsó tágultabb üregéhez ootype csatlakoznak a szikmirigyek vitellinea.

Ezek a petesejteket kívülről látják el szikdús sejtekkel. A termelt szikanyag átmeneti tárolására szikraktár is elkülönülhet.

Az ootype ürege körül található a Mehlis-féle mirigy, amelynek váladéka az trichocephalosis kialakulása petesejt védőburok anyagának összetapasztásában játszik szerepet.

A petevezető felső szakaszából vagy az ootype üregéből nyílhat a párzótárs ondójának tárolására szolgáló ondótartály receptaculum seminis. A hím ivarsejtek felhatolnak az ootype üregéig, itt megy végbe a megtermékenyítés.