Hegyi fenyő példány. Hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum)

Már-már unalmas, ahogy minden háznál csaknem ugyanarra a helyre ültetetnek egy vagy két fenyőfát, a ház előtti előkertek többségének a meghatározójaként. Az vitathatatlan, hogy minden kert jellegét döntő mértékben a bekerülő, akár egyetlen termetes fa határozza meg, amilyen éppen a fenyők többsége is. Szerencsére esztétikai, éghajlati, egyben praktikus okokból nálunk e fákat többnyire még mindig a lombhullatók közül szokás választani.

További blogjaink:

Ősztől tavaszig bizony napfényre is szükség van a lakásban és a ház közelében. Így bármennyire kellemes és egészséges a hűvös, sőt párás levegőt teremtő fenyő nyáron, télen már nyomasztó lenne a magasra növő példányaik mögötti fényhiány.

Épület közelében a nagy méretet elérő fenyőknek az épületet valósággal elnyomó hatása sem hagyható figyelmen kívül. Azért még a legszűkebbre méretezett kertekben sem kell lemondani a fenyőnevelésről, csupán helyszűke miatt.

Csakhogy ez esetben a kínálatból különösen mértéktartóan kell válogatni, és a leendő méretüket fontos fokozottan tekintetbe venni. A tájba is illő fenyők a kert ékességei, az oda nem valók viszont zavaróak és éktelenkedők.

A környezetébe beilleszkedni képtelen fenyő többnyire ki is pusztul. Közülük is egyedül a közönséges boróka él a nagy kiterjedésű alföldi területeinken természetes előfordulásban. A szintén nagy számban található feketefenyő minden egyes példánya ember telepítés eredménye.

Rajtuk kívül a szintén őshonos, és kis fává cseperedő, de leggyakrabban csak bokorformát öltő tiszafa, a hegyi fenyő példány klímánkat is jól tűrő fenyő. Az amerikai földrészről származó virginiai boróka szárazságtűrése is jó, ennek köszönhetően olyan mostoha, száraz viszonyok között is szépen megmarad, ahol más fenyők már csak nyomorognának.

Az európai mérsékelt égövi fenyőfajok hazánk területén már alig találják meg az életfeltételeiket. A fagytűrő északi fenyők nálunk a gyakori szárazságtól szenvedhetnek, nemkülönben a szubtrópusi és a mérsékelt égövi fajták. A mediterrán területről származó "szárazságálló" fenyők ellenben kemény teleinket nem állhatják. A fenyőfélék legtöbbje ezért hazánkba a jellegének és az igényének is megfelelő sikeres helyválasztás esetében találhatnak csak igazán otthonra. Ez azonban még a mi - a fenyők többségének éppen nem túl kedvező - klímánkon férgek kezelésére szolgáló fórumok kifogyhatatlan lehetőséget kínál.

A hónap műtárgya - Bár május éig, a Madarak és Fák Napjáig még várnunk kell egy kicsit, e jeles nap apropójából   a cukorfenyő Pinus lambertiana   tobozát választottuk a hónap műtárgyának.

A méret és különösen az alak tekintetében fölsorolni sem könnyű a fenyőfélék választékát. A cukorsüveg alakú, közismert koronaformák sokféle változata mellett, karcsú oszlopos, széles gömb, sőt szomorúan csüngő és szerteszét terülő, esetenként már teljesen a földre simuló, heverő ágrendszerűek egyaránt fellelhetőek a fenyők között. Ez a roppant formagazdagság sem igazán könnyíti meg azonban a tájba is illő válogatást és társítást. A méltán legkedveltebb kúpos koronájú, egysudarú fenyők kétségtelenül kissé zordan ható északias, de legalábbis a hegyvidéki hangulatot árasztanak.

Ilyenek elsősorban a zöld, esetleg kékes vagy szürkés lombszínű lucfenyők és jegenyefenyők, a duglászfenyőkkel együtt. Hasonló hangulat hordozói hegyi fenyő példány a különféle hamisciprusok és az elterjedt erdei fenyő, a nyugati életfával - tujával - egyetemben.

Óriás mamutfenyő

Ezek csaknem kivétel nélkül a nyugati országrészen vagy hegyes vidékeken találhatnak igazi otthonra. Az alföldi, sík vidékeken vagy hazánk déli tájain, meleg nyarú területeken, olyan nyári üdülőhelyen, mint a Balaton partján vagy a Velencei-tó környékén, ezek legfeljebb egy-egy hangsúlyos kertrészben bizonyulhatnak megfelelőnek. A csapadékos, párás viszonyok között, jó vízgazdálkodású, tápdús talajon óriási fává is fejlődő közönséges lucfenyő vagy karácsonyfa, valamivel rosszabb körülmények között még megél, de ott a növekedése gyengébb lesz.

A városi levegőt, a füstöt és a kormot viszont egyáltalán nem bírja. Ellenállósága ellenére a fenyőgubacstetvek is elhatalmasodhatnak rajta, még száraz környezetben is. A megszáradt gubacsok teljesen elcsúfíthatják.

Erdeifenyő – Wikipédia

Alpesi, már kifejezetten magashegyvidéki hangulatot teremtenek a henyefenyők, pár fatermetű fenyővel lehatárolva. Az ilyen törpefenyvesek a magas hegyekben, a fatermetű fenyvesek öve felett, az örök hó határa alatt találhatók. A mi kertjeinkben ilyen jelleg legfeljebb sziklakert, kőkert, esetleg hegyi fenyő példány északi részében alakítható ki, illetve tartható fenn.

Azóta, hogy a törpítést, mint nemesítési irányzatot férgek mikor kell kezelni japán kertészek elkezdték, és tőlük idővel szerte a világon átvették, az örökzöldek különben is gazdag választékában a fenyő törpék különösen elszaporodtak.

A hazai kipróbálás és honosítás után jó néhány várhatóan a faiskolák és lerakatok kínálatában is megjelenik majd. Jellemző, hogy amíg a hosszútűs fenyők természetes törpe faja, a henyefenyőként is emlegetett hegyi fenyő vagy bérci fenyő még többnyire elérheti az méteres magasságot, a legtörpébb változata csak cm-es, és a valamivel nagyobb is csupán idős korában éri el hegyi fenyő példány méteres nagyságot.

Emiatt a törpefenyők, azon kívül, hogy akár kő vagy eternit edényekben is elvannak, biztosan nem rontják el a sziklakert szépségét azáltal, hogy évtizedes korukra kinőnék helyüket. Lehetséges metszésüknek, a forma alakító szerepük mellett, egyben mérethatároló hatása is van.

Délies, már-már mediterrán hangulatteremtők lehetnek a karcsú ciprusokra emlékeztető oszlopos tuja és boróka változatok. Ha hely is jut számukra, az elterebélyesedő atlasz cédrus, a görög jegenyefenyő, a szürke kolorádófenyő egy-egy példánya ugyancsak ilyen hatású lehet.

Óriás mamutfenyő – Wikipédia

A melegigényesek és fagyérzékenyek védettebb fekvést igényelnek. Tekintettel kell lenni arra is, hogy a fenyők lombja esetenként túlságosan komor, sötétzöld. Ezért lehetőleg világos lombszínű, virágos szomszédaik legyenek.

Sok pikkelylevelű fenyőféle, mint a tuják és a ciprusok, különösen trofikus csoport paraziták számban már temetői hangulatot teremthetnek. Emiatt kiskertekben különösen fontos a mértéktartó alkalmazásuk.

A különleges díszértékű kerti változatokból viszont azért nem kedvező túl sok példány egymás szomszédságában, mert így egymás hatását ronthatják. Különben sem függ a fenyők szépsége attól, hogy hányféle van belőlük egy adott helyen.

Sokkal inkább egyedi szépségük és a találó elhelyezésük a döntő. Nem kevésbé fontos az alakok és a színek harmóniája sem. A kölcsönhatások sem hagyhatók figyelmen kívül.

Származása, elterjedése[ szerkesztés ] Nemzetségének többi tagjához hasonlóan az északi Holarktikus flórabirodalomban honos. Nemzetségének legelterjedtebb faja: Spanyolországtól Közép-Szibériáig több mint egymillió km²-en nő. Az eurázsiai—boreális flóraterület három domináns fenyőjének egyike a luc és a vörösfenyő mellett. A feltehetően Kelet-Ázsiából származó faj már a földtörténeti harmadidőszakban meghódította Európát. Elterjedési területe a jégkorszakban a felmelegedések és lehűlések hatására többször is jelentősen eltolódott északnak, illetve délnek.

Mégsem a természetes növénytársulások másolása a kívánatos és szükségtelen is. Az alapvető együttélési szokásokra viszont figyelemmel kell lenni.

Ismerős Arcok Fenyők

A legfontosabb az elértő igényű fenyőfélék összeültetését elkerülni. Ezek esztétikailag sem illenek össze.

Tíz érdekes tény a fenyőkről

A merőben eltérő igények egyidejűleg egyszerűen ki sem elégíthetők. Mindezek figyelembevétele mellett, azért természetesen nagy tere lehet az egyéni ízlésnek és a fantáziának is. Mindazok a fenyők, amelyek hazai áttelelése kétséges vagy hegyi fenyő példány talajigényűek, nyugodt szívvel kihagyhatók a telepítésből.

Hegyi fenyő példány vannak a legzordabb teleinket is minden baj nélkül átvészelő és a helyi talajadottságokkal beérő fajták is. Noha a fenyőfélék fogalma az örökzölddel, sokakban a tűlevéllel és a tobozzal is egybeforrt, a fenyőknek mégsem mindegyike örökzöld, nem is csak tűlevelűek lehetnek, sőt tobozuk sincs valamennyiüknek. Némelyikük télre teljesen le is veti a lombozatát, ahogyan ősszel a vörösfenyő levelei is megvörösödnek, majd sárga színt öltenek, végül sorra lehullanak.

Erdeifenyő

Hasonlóképpen viselkedik a mocsári ciprus és a kínai mamutfenyő. A tűlevelek a pikkely alakú levelekkel vegyesen fordulhatnak elő, vagy teljesen hiányozhatnak is a pikkelylevelűek esetében, miképpen a borókánál is mindkettőre adódik jó példa.

A toboztermés helyett pedig egyesek magvai különállóan fejlődnek a hajtásvégeken, legtöbbször húsos, színes magköpennyel burkolva, ahogyan a hazai tiszafákon is látható.

Admin National Geographic Magyarország Melyik fenyőnek a legnagyobb a toboza? Melyiknek a magja ehető, melyik a magassági rekorder? Csak fenyőillatú lehet a fenyő? Karácsony közeledtével összegyűjtöttünk néhány érdekességet a fenyőkről. Míg karácsonykor a fenyőárusoknál legfeljebb faj közül választhatunk, a természetben a fenyőknek több száz faja ismert.

Az örökzöldek is lehullatják idővel a tűleveleiket, csakhogy a levélváltásuk nem évenként és egyszerre következik be, hanem kisebb-nagyobb részletekben, több éves időközökkel, miáltal a levélváltásuk szinte észrevétlen maradhat. Légszomjban vagy fényhiány miatt a lombhullatókon kívül, olyan tűlevelű fenyők is egyszerre lehullatják a lombjukat, amelyeken az új belombosodáshoz szükséges alvó rügyek hiányoznak. Ezután már a kertészek ollója sem képes rajtuk új hajtásokat fakasztani.

Ezt csak megelőzni lehet, kellő mértékű ritkítással, még mielőtt az összeérő hajtások elfognák egymástól a levegőt és a napot. A közönséges és a szerb luc, akárcsak az oregoni hamisciprus földet seprő dús lombozatával, maga alatt nem is tűr meg semmilyen másmilyen növényt, legfeljebb mohákat. Ezt a szokását élete végéig megtartja.

Csak beteg, sanyarú tápanyagviszonyok között tengődő példányaik kopaszodnak fel, amelyek így már nem is díszítenek.

Navigációs menü

Egészen más természetűek az erdei és feketefenyő fák, amelyek fiatal korukban nem terpeszkedők, és alaptulajdonságuk az első ágaik elvesztése, a felkopaszodás, vagyis a feltisztulás. Az ágaik tehát alulról kezdve, évről-évre egymás után elszáradnak még akkor is, ha egyébként elég fényt és levegőt kapnak. Így idővel ernyőszerű koronaformát öltenek. Az efféle feltisztulás ellen védekezni nem lehet.

Az eredetileg tömör lombsátorborítás ilyen módon bekövetkező ligetesedése viszont még hegyi fenyő példány hasznosítható. Levegős és félárnyékos otthon megteremtője lehet másféle kisebb termetű fenyőknek.