Saltitera és szarvasmarha galandféreg
Megismerkedünk a parazitizmus jelenségével, a parazita férgek - helmintek - felépítési és életműködési jellegzetességeivel.
Hogyan történik a parazita életciklusa?
Először is ismerkedjünk meg a férgek általános jellemzőivel: Az állatok közös jellemzője, hogy kétoldali szimmetriájúak, végtagjuk, lábuk nem alakult ki, testük lágy és általában sokkal hosszabb, mint amilyen széles. Ez a testalak lehetővé tette, hogy eredményesen alkalmazkodjanak a vizekben tengerek, édesvizek az iszapos vagy homokos aljzaton való mozgáshoz.
Jól alkalmazkodhattak a szárazföldi — elsősorban a nedves talaj biztosította — körülményekhez. Az életmódjuk nagyon változatos.
Ragadozók, szaprofiták, külső és belső élősködők, sőt a moszatokkal szimbiózisban élők is megtalálhatók közöttük. Testfelépítésük közös jellemzője az egyrétegű hám kültakaró , melyen életmódtól függően vékonyabb vagy vastagabb belső élősködőknél speciális szerkezetű kutikula lehet.
Jellegzetes mozgásukat, a féregmozgást a bőrizomtömlő hozza létre. A táplálkozásukra a háromszakaszos bélcsatorna a jellemző a laposférgeknél csak kétszakaszos vagy elcsökevényesedik. Az emésztésük a fejlettségtől függően vagy sejten belüli és kívüli, vagy csak sejten kívüli, az emésztőenzimeket a tápcsatorna falának mirigysejtjei termelik.
A kérődzők belső parazitáinak gazdasági kártétele
A gázcseréjük többnyire a testfelületen át , diffúzióval történik. Az anyagszállításuk nagyon változatos: az anyagok sejtről sejtre történő átadásától a nyílt keringési rendszeren keresztül a zárt vérkeringésig minden változat megtalálható.
A bomlástermékeket vesécske típusú kiválasztószerveikkel a testüregből, a testfolyadékból távolítják el. Testük működését az egyes törzsekben különbözőképpen megjelenő, a hasi oldalon kialakult dúcidegrendszer szabályozza.
Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. rész
A szaporodásuk ivarosan, ivarsejtekkel történik. Hímnős és váltivarú képviselőik egyaránt előfordulnak.
Jó regenerálódóképességüket kihasználva ivartalan módon kettéosztódással is szaporodhatnak. Az egyedfejlődésük is nagyon változatos.
szarvasmarha galandféreg
A közvetlen fejlődés mellett — különösen a belső paraziták esetén — jellemző a több köztes gazdán keresztüli közvetett, átalakulásos fejlődés. Jelentőségüket mutatja, hogy hatalmas tömegben képesek elszaporodni, ami az ember számára előnyös, de hátrányos is lehet.
Számotokra már ismert, hogy az élősködő vagy parazita régiesen: élősdi egy másik faja gazdafaj egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik.
Az ember leggyakoribb parazitái a parazita férgek - helmintek. Ezen fertőzések népi elnevezése a gilisztásság.
Tünetek szarvasmarha galandféreg Mosolygott kéz a rendes járás után, piszkos gyümölcsök és zöldségek, a nem megfelelően pörkölt hús, az állatokkal való rendszeres érintkezés - mindez közvetlen út a helminthiiszhoz helminthikus inváziók. A kórokozók közül a legveszélyesebbek a tapewormok: például a jól ismert szarvasmarhafélék, amely emberben teniarinhoz okoz. Ez az óriás bélmaszk, amely két évtizeden keresztül nappal és éjjel képes pusztítani a tulajdonosát, több, mint megrémenyítő megjelenést kölcsönöz. Ebben a cikkben megismerjük az olvasót, miután a fotón és a videón a lánc szerkezetének és a lánc életének minden szakaszát bemutattuk beleértve azt a fotót is, ahol a lánc kilép a személyből.
A parazita férgek közel faja képes megtelepedni az ember szervezetében. A legtöbbjük a Laposférgek törzséhez vagy a Fonálférgek vagy Hengeresférgek törzséhez tartozik.
Saltitera és szarvasmarha galandféreg törzse.
A galandférgesség tünetei és kezelése
A laposférgek nevüket testük háti—hasi lapítottságáról kapták. Jellegzetes szerveik alakultak ki.
- Paraziták petemérete
- Férgekkel, émelygés étkezés után
- Férgek és pinwormok mi a különbség
- Sáskák és paraziták
Testüregük nincs, szerveik közötti teret kötőszövet tölti ki. Kétszakaszos, egynyílású bélrendszerük szájnyílása a hasi oldal közepén található, és a garatban folytatódik.
A második szakasz dúsan elágazva — a bélüregben részben megemésztve — a sejtekig szállítja a tápanyagokat.
Láthatatlan férgek
Az emésztés a bélfal sejtjeiben fejeződik be, és a bélrendszer a test többi sejtjének adja át a hasznosítható molekulákat. Ebben a törzsben is a testfelületen át, saltitera és szarvasmarha galandféreg légzőszerv nélkül zajlik a gázcsere.
Galandférgek
Kiválasztásuk elővesécskével lángzósejtek, lásd a szervrendszereknél történik. Dúcidegrendszerük központja páros agydúcból és két hosszanti idegkötegből áll. Ezekből indul ki a környéki idegrendszer hálózata.
Általában hímnős állatok, többnyire belső megtermékenyítéssel. A laposférgek legősibb formáit az örvényférgek osztályában találjuk.
Ezek az állatok édesvízben és tengerekben, esetleg nedves talajon szabadon élnek. Nevüket a kültakarón található csillók csapkodásával létrejött örvényekről kapták. A ragadozó vagy szaprofita szabadon élő állatoknak az őseiből alakultak ki a leegyszerűsödött szervezetű laposférgek.
Blogarchívum
A külső vagy belső élősködő mételyek, illetve a belső élősködéshez teljesen alkalmazkodott galandférgek. A mételyek szájnyílásuk elhelyezkedésével és a szívógaratjukkal alkalmazkodtak az élősködéshez. A szájnyílásuk a test feji végén található, és az anyagok elszívását, a gazdaélőlényre való rátapadást segíti. Garatjuk izmos fala biztosítja a szívóerőt.
Az ábra a májmétely félépítését és életciklusát mutatja be.
