A féreg átmászik a száján, Feher férgek a szekletben
A napraforgó kártevői és betegségei Oldalszám: Napraforgó Fertőzés Kártevő betegség gombák A napraforgótermesztés területfoglalásának növekedése nagyban hozzájárul a járványt okozó fitopatogén kórokozók szerepének növekedéséhez.
A betegséget okozó kórokozók között számolni kell a levél- és szár károsodást kiváltó Peronospora, Macrophomina, Alternaria és Septoria, valamint a tányérrothadást előidéző Sclerotinia és Botrytis fajokkal.
A betegségek jelentkezésére és járványos elterjedésére különösen meleg, párás, csapadékos ökológiai körülmények között kell számítani. A kárt okozó rovarok közül a talajlakó lárváknak drótférgek, pajoroka kukorica barkónak szikleveles állapotbana levéltetveknek, a poloskáknak, a napraforgómolynak lehet eseti jelentősége. A károsító fajokra és a napraforgó fenológiai állapotára figyelemmel táblázatokba foglaltuk azokat az ismereteket, amelyek tájékoztató és figyelem felkeltő jelentőséggel bírnak az eredményes termelői tevékenység folytatásához.
A napraforgómoly Homoeosoma nebulellum A napraforgómoly Eurázsia napraforgó-termő területein elterjedt faj. Kártételi jelentőségéről ismert Perzsiából, Ukrajnából és Romániából. Hazánkban a napraforgó területeken mindenütt megtalálható.
Első jelentős kártételére lben, majd ban figyeltek fel, amikor a tányérokban 30 ill.
Varrat nélküli acélcső CNC háromhengeres méretű hengeres eszterga, A gördülő féregféreg
A jelenlegi intenzív napraforgó termesztés mellett viszonylag kevés híradással lehet találkozni a napraforgómollyal kapcsolatos kártételekről. Érdemes lenne vizsgálatokat folytatni az elterjedésére és a kártételi nagyságrendek alakulására.
Feltehetően nagyobb jelentősége van, mint amit általában tulajdonítunk neki. A károsított növények köre A nemzetközi és hazai tapasztalatokra hagyatkozva, valamint az irodalmi forrásmunkák beszámolóira tekintettel, bizonyított, hogy a faj több tápnövényű oligofág.
Az ismert tápnövények közé a fészkesvirágzatúak családjába tartozó különbözõ fajok sorolhatók. Tekintettel arra, hogy évente két esetleg három nemzedék is kialakulhat, ezért a károsító faj egyedeinek fejlődése gyakorlatilag a rajzás idejével egybe eső fészkesvirágú növények virágzásával van összefüggésben. Közéjük tartozik a bókoló bogáncs Carduus nutansmezei acat Cirsium arvenseszamárbogáncs Onopordon acanthiummáriatövis Silybium marianumsáfrányos és vadszekcile Chrysanthemum vulgarekerti õszirózsa Callistephus chinensis és a termesztett napraforgó Helianthus annuus.
A kártétel felismerése és a kárkép A tojásokból kikelt fiatal hernyók először a virágokat, a magkezdeményeket rágják. A második vedlést követően táplálékuk a mag lesz, amelyhez a kaszatfal átrágásával jutnak hozzá.
A kártétel felismerését megkönnyíti, hogy a hernyók a kártétel helyén szövedéket szőnek, ami sokszor az egész tányérra kiterjed. Benne rágcsálék és ürülékszemcsék helyezkednek el, amelyek hozzájárulnak a levegõben lévõ páratartalom megkötéséhez. Ez különösen akkor jut szerephez, amikor nedves időjárás az uralkodó. Ilyenkor közvetlen kárként kell számolni a tányérok és a bennük lévő magvak penészes rothadásával.
- Emberi ascaris ártalom
- Ballada F.
- Frissítve: Lektor: dr.
- Ne kérd.
A fejlődésmenet éves alakulása Hazai viszonyaink között két, esetleg három nemzedék kifejlődésére van lehetőség. Kifejlett hernyók telelnek a talajban az általuk szõtt gubóban. Tavasszal a hernyó a talajfelszín közelébe jut, ahol újabb gubót készít és abba bebábozódik.
A bábokból kirajzó lepkékkel május vége és július eleje között találkozhatunk, amelyek ebben az időszakban raknak tojást a ruderális területeken, árokpartokon, töltésoldalakon növő fészkesvirágzatú gyomnövényekre. A nőívarú egyedek által lerakott tojások száma között változik. A tojásokból kikelt hernyók június-júliusban fogyasztják a gyomnövények virágszerveit és 3 vedlés után kifejlett hernyók bábozódnak a károsítás helyén, vagy a talajban. A belőlük kirajzó, második nemzedéket alkotó lepkék július közepétől augusztus végéig repülnek.
A tojásrakás ebben az esetben szinte kizárólag a virágzó napraforgón érvényesül. A tojások elhelyezése a virágokban lévő portokok belső oldalán valósul meg egyesével, ritka esetben tojások találhatók a féreg átmászik a száján porzószálakon és a sziromlevelek belső oldalán.
Fontos tudni azt, hogy a lepkék elnyílt, azaz megtermékenyített virágokra már nem raknak tojást. A kikelt lárvák július végétõl a napraforgó tányér virágzatában a fejlődésben lévő zsenge magvakkal táplálkoznak.
Az első kártételek az először fejlődésnek indult magvakon, a tányér peremén találhatók meg. Ezeknek a beérését követõen a tányér középsõ részére húzódnak és ott táplálkoznak. A kártétel gyakorlatilag követi a tányérban lévõ magvak peremtõl középpontig érvényesülõ folyamatos érését.
Egy tányérban több hernyó is kifejlõdhet, amelyek számától függõen alakul a kártétel nagyságrendje. Olyan eset is elõfordul, hogy a hernyók átmásznak másik tányérba vagy pókhálószerû szálon leereszkednek és úgy keresnek fel újabb tányérokat. Erre egyedszámtól függõen lehet számítani a táplálék fogyásával arányosan.
A napraforgó kártevői és betegségei
A harmadik nemzedék rajzására akkor kerülhet sor, amikor a korán lerakott tojásokból a lepkék kifejlõdve szeptember elejétõl ismételten rajoznak. Az idõben késõbb fejlõdõ hernyók már nem bábozódnak be, hanem áttelelnek. A harmadik nemzedék kifejlõdése egyrészt megtörténhet a hosszú tenyészidejû, késõn érõ napraforgófajtákon, vagy a zöldtrágyának vetett, de virágzás után leszántott napraforgó állományban, valamint ebben az idõszakban virágzó fészkesvirágzatú gyomnövényeken.
Elõrejelzés, védekezés Az imágók rajzása az esti, alkonyati, éjszakai órákban jellemzõ. Ebbõl a sajátosságból adódik, hogy a rajzás menete és a rajzásban résztvevõ egyedszám alakulása jól nyomon követhetõ fénycsapdával. Az intenzív napraforgó termesztés felveti a napraforgómoly elõrejelzésének modern megoldási igényét, ami a szexferomon csapdák alkalmazását jelenti.
A kártételek megakadályozását célzó védekezések között meg kell említeni a fészkesvirágzatú gyomnövények rendszeres irtását. Gondoskodni kell arról, hogy a korábbi évek napraforgótermõ területein az egyre veszélyesebb méreteket öltõ árvakelést megszüntessük. Lehetõleg olyan napraforgó fajtákat termesszünk, amelyeknél nemesítési eredményként a kaszafejlõdés során fitomelán réteg képzõdik, ami meggátolja a hernyókat annak átrágásában. A rajzás intenzitásától függõen szükséges védekezések optimális idõpontja virágzás idejére esik.
Ebbõl adódik az, hogy ilyen esetben méhkímélõ technológiát kell alkalmazni.
- A napraforgó kártevői és betegségei - Agro Napló - A mezőgazdasági hírportál
- Szívférgesség - csak egyszerűen Meleg este volt, hétóra tájban, a seeonee-i dombok közt, mikor farkas apó fölébredt nappali nyugalmából.
- Azon az éjszakán lesz épp tizennégy.
- JACK LONDON: MESSZE FÖLDÖN
A védekezési eljárások megválasztásánál figyelemmel lehetünk arra is, hogy a lerakott tojások és a belõlük éppen kikelõ L1-es lárvák ellen eredménnyel alkalmazhatók a kitinszintézis gátló készítmények. A napraforgó szár- és tányérrothadása A betegséget a fehérpenészes Sclerotinia slcerotiorumvalamint a szürkepenészes rothadást Botrytis cinerea okozó gombák idézik elõ.
A betegség tünetei A kórokozók a növényt bármely fejlõdési állapotában megtámadhatják. A fiatal növények száralapi részén nagy kiterjedésû, vizenyõs, barna színû foltok képzõdnek.
A szövetek elrothadnak, a növény elpusztul. Nedves idõben az elhalt szöveteken a S. A virágzás elõtt is fertõzõdhet a féreg átmászik a száján növények szára. Ilyenkor a szállító nyalábok károsodnak, a növény lankad, hervad, majd elpusztul. A bélszövetet a gombák részben, vagy egészben felélik.
A szár belsejében fehér, vagy szürke micéliumszövedék alakul ki. Ebben található a gombák fekete, kemény állományú micéliumtömörülései, kitartóképletei, az un. A fertõzés kialakulhat a leveleken is.
A Magyarországon előforduló féregfertőzések Feher férgek a szekletben
Ezek száradnak, a gombák a fõér edénynyalábjain keresztül belenõnek a szárba. Ez a növény lankadását eredményezi, de ritkán okozza teljes pusztulását. A tányérfertõzés a virágzás idején, vagy azt követõen jön létre a tányér fonáki oldalán a szövetek vizenyõsek, majd barnák lesznek. A szövetek elpusztulnak, rajtuk a szárhoz hasonlóan fehér vagy szürke penész jelenik meg.
A gördülő féregféreg
A tányérok saját súlyuk alatt leszakadnak. A féreg átmászik a száján beteg tányéron fénytelen, apró, léha kaszatok fejlõdnek, melyek többnyire fertõzöttek. Ökológia és járványtan A gombák a fertõzött növényi maradványokban, vagy fertõzött kaszatokban telelnek át micélium, vagy szklerócium formájában. A fertõzött kaszatok vagy csíraképtelenek, vagy ha kicsíráznak a csíranövény elpusztul. A szkleróciumok több évig életképesek maradnak a talajban. A gombák sokgazdás paraziták számos termesztett és vad növényt képesek megbetegíteni.
A betegség kialakulásához a hûvös, csapadékos idõjárás kedvezõ. A túlzott nitrogén trágyázás, a túl sûrû állomány, a mély vetést követõ vontatott kelés szintén hajlamosító tényezõ. A védekezés lehetõségei A napraforgó hibridek fogékonysága eltérõ, de a rezisztencia nem nyújt teljes védelmet a betegség kórokozóival szemben.
Az agrotechnikai tényezõk közül fontos a megfelelõ tõszám megválasztása, a harmonikus tápanyagellátás, a jól kialakított vetõágyba idõben, megfelelõ mélységben elvégzett vetés. Jól csírázó, egészséges, csávázott vetõmagot használjunk.
Jó eredményt érhetünk el - amíg az állomány magassága engedi - a földi géppel végzett fungicides kezelésekkel, illetve ha szükséges a légi úton végzett permetezésekkel is. A korai deszikkálás a fertõzések terjedését és a veszteség mértékét csökkenti.
Diaportés szárfoltosság és korhadás A betegség a világ számos országában ismert. Hazai elõfordulásáról ben számoltak be. Ma az ország valamennyi napraforgótermesztõ körzetében ismert.
Kórokozója diphyllobothriasis emberi kezelés Diaporthe helianthi nevû gomba.
A betegség járványos években súlyos termésveszteséget okoz. A betegség tünetei A tünetek a vegetációs idõszak közepétõl a növény bármely földfeletti részén kialakulhatnak. Legjellegzetesebbek a szár alsó harmadában látható szimptómák. A foltok nagyméretûek, világos, késõbb sötétebb barnák, szélük elmosódott. Általában a szár és a levélalap találkozásánál alakulnak ki.
Méretük elérheti a 20 cm-t, erõs fertõzésnél körülölelik a szárat. A fertõzött bélszövet sárgás színû, benne szabálytalan üregek vannak. A beteg növények hervadnak, majd elszáradnak.
A fertõzött leveleken nagykiterjedésû, egyöntetû barna, száraz foltok alakulnak ki. A tányérok fonákán hasonló tüneteket tapasztalhatunk. A tüneti értékelés nem minden esetben nyújt egyértelmû eligazodást.
A kórokozó pontos azonosításához mikroszkópos vizsgálatokra van szükség. A kórokozó biológiája, járványtana A gomba a fertõzött szármaradványokban telel át ivaros termõtestekkel. Az elsõdleges fertõzéseket az ezekben képzõdõ aszkospórák okozzák. A beteg növényi részeken zárt, gömbölyded, ivartalan termõtestek, az un. A bennük képzõdõ konídiumok váltják ki a tenyészidõszak további részében kialakuló megbetegedéseket.
A spórák csírázásának hõoptimuma oC. A fertõzés 10 oC alatt és 33 oC felett leáll. A betegség járványszerû fellépéséhez meleg, csapadékos idõjárás szükséges. A talaj felszínén maradt fertõzött szármaradványok és a helytelen vetésváltás fokozza a járványveszélyt.
A védekezés lehetõségei Csávázott vetõmagot vessünk.
